Bemutatkozás

Domonkos Rebeka Anna vagyok, 22 éves történelem és magyar szakos tanárhallgató az ELTE-n. Csornán születtem 1997. augusztus 23-án. Egyeden élek a szüleimmel és két testvéremmel. Az általános iskola alsó tagozatát itt helyben végeztem el, a felső tagozatot pedig Csornán, a Széchenyi István Általános Iskolában. Tanulmányaimat a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium és Kollégiumban folytattam és itt érettségiztem le. 2016-ban felvételt nyertem az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karára.

A családomban több pedagógus is van, így részben ez is ösztönzött arra, hogy ezt a pályát válasszam. Édesanyám kémia, biológia szakos tanár, keresztanyám és keresztapám pedig tanítók. De a motiváció leginkább személyes jellegű. Mindig is szerettem gyerekekkel foglalkozni, kiskoromban gyakran kacérkodtam a gondolattal, illetve játékaimban gyakran megjelent a tanítás. Bár régóta eldöntöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, mégis a felvételi során elbizonytalanodtam, de végül is erre esett a választásom.

Sajnos a tanítás terén még nem rendelkezem túl sok tapasztalattal. Alkalmam volt korrepetálni pár diákot irodalomból, de ez teljesen más mint kiállni egy egész osztály elé és úgy tanítani. Illetve jártam a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórházba, ahol a beteg gyerekekkel játszottam, beszélgettem, ami a nevelői kompetenciáimat fejlesztette. Nagyon meghatározó élmény és egyben tapasztalat volt számomra, hogy az előző félévben a közösségi gyakorlat keretében részt vettem a Medvematek Verseny lebonyolításában. Itt ugyan nem oktatáshoz fűződő tapasztalatokat szereztem, de segített abban, hogy jobban tudjak kommunikálni a gyerekekkel, a kollégákkal. Véleményem szerint először a diákok felé kell nyitni, őket megismerni és csak utána tudjuk őket megfelelően tanítani. Ehhez azonban el kell sajátítani megfelelő készségeket, képességeket. Mint említettem egyik ilyen a megfelelő kommunikáció, a kreativitás elengedhetetlen, hiszen ma már csak igazán színes, változatos tanórákkal lehet lekötni a tanulók figyelmét. Továbbá nagyon fontos még az empátia és a segítőkészség, amit mind sikerült a verseny során fejlesztenem. Természetesen nem elhanyagolandó mindezek mellett a megfelelő szakmai tudás, amit az évek során megtanulunk az egyetemen. A tanárnak tudnia kell minden felmerülő kérdésre válaszolnia vagy a következő órára tájékozódnia róla. Egy pedagógus magabiztosságához szükséges a tudás a saját tárgyáról és környezetéről.

A jövőbeli céljaimat tekintve az első és egyben legfontosabb számomra, hogy mindenféle szorongás, feszültség nélkül tudjak az osztály elé állni és átadni nekik a tudásomat. Érezzék azt a diákok, hogy én értük vagyok, segíteni szeretnék, így megbízhatnak bennem. Úgy vélem a jó tanár-diák kapcsolat a kulcsa a sikeres oktatásnak, ha harmonikus légkört alakítunk ki az osztályban az már félsiker. A másik célom, hogy ezek után minőségi tanórát tudjak tartani, amihez szükséges a különböző módszertanok elsajátítása, a digitális eszközök kezelése, amit remélem az idők során megtanulok.